Nőnap alkalmából...

"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.

A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.”

/Tatiosz/

Assisi Szent Ferenc – Tégy engem békéd eszközévé

Uram,

tégy engem békéd eszközévé.

Hadd vigyem a szeretetet,

ahol a gyűlölet uralkodik,

a megbocsátást oda,

ahol a vétek él.

Hogy egyességre hozzam azokat,

akik széthúzásban élnek,

s az igazságot vigyem oda,

ahol a tévely az úr.

Hadd vigyem a hitet,

hogy szétoszlassam a sötétséget,

s az örömöt vigyem oda,

ahol szenvedés az élet.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,

hanem, hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek,

hanem, hogy megértsek

nem azért, hogy szeressenek,

hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,

mert amikor adunk - kapunk,

amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk - új életre kelünk.

Feszültség ural.

Összeszorított ökleim,

felvértezve a féktelen,

vad félelemmel,

kérdések ezreit hívják

döntő válaszul.

A kétség áthidal.

Bátortalan, lassult lépteim

elmét átható és kutató,

éles figyelemmel

keresik rémületem síkját.

Sorsom rám borul.

/Aranytk - Amatőr művészek fóruma/

René Remacle: A Mosoly

A mosoly nem kerül semmibe.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.

Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.

Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem olyan szegény, hogy ne érdemelné meg.

A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.

Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni,se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke,ha adják.

Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos,mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.

“Néha csak azért kell egyedül lennünk,

hogy hiányozzon számunkra valaki,

és ismét szerelmesek lehessünk belé.”

(Andrew Matthews)

Dsida Jenő : A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, főre, szétmáló göröngyre, -

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,

ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz

csak gyönge, nagyon gyönge.

1924

Ezt a bejegyzést egyszer régen találtam.
Akkor elmentettem, sajnos nem tudom már, hogy honnan való.
Most rátaláltam és újra könnyeket csalt a szemembe.
Egy állatvédő "tollából" fakadt... szívszorító.


"Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

A szívem kemény és nem tud megbocsájtani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak - legyenek azok gyermekek vagy állatok.

Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül.

Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok.

Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt.
Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá.

A igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.

Először meg kell érezni a lelkét…

Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.

Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

( Spoli)

"Hol vannak a régi színek
meleg barnák, bíborok,
gyermekkorunk édes íze,
mesék, álmok, illatok."

Boldog akarsz lenni?

Akkor kényszerítsd az elmédet,

Hogy szíved lélegzetében éljen.

Ez az egyetlen módja,

Hogy állandóan boldog légy.

/Sri Chinmoy/

Mosolyogjunk!

Nem szoktam leírni, ami velem történik, leginkább, csak verseket teszek ide fel, vagy számomra érdekes dolgokat, de gondoltam, most ezt az apróka történetet leírom ide.

Tegnap, az egész napos rohanás után épp kiszaladtam egy üzletből, fejemben zúgtak a gondolatok, hogy még merre is kell mennem, mielőtt haza indulok. Odaértem az autómhoz. A mellettem lévő autónál támaszkodott egy férfi. Nézte, ahogy bezúdítom a csomagjaimat a csomagtartóba. Egyszer csak mikor ránéztem azt mondta:
Boldog nő napot! És mosolygott!
Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam erre egy idegentől a mai mosolytalan, szaladó világban. Így hát én is rámosolyogtam és szépen megköszöntem.
Szebb lett a napom. Köszönöm neki!
Talán többet kellene mosolyognunk az idegenekre is...
Talán nem is kellene ennyit rohanni, talán szebb lenne a világ körülöttünk...

„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét.
Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül.
Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó.
Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést.
Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá.
Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat.
Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.
Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja,
aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot,
aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát,
aki nem ismeri a tűnődés szépségét,
annak sohasem lesz hű macskája.
Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít.

Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Bálint György : A macska naplójából

CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek

ért éveik során egyaránt szeretik

a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,

melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok s a kéj barátai,

a homály rémeit keresik és a csöndet;

gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,

ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban

nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,

melyeket az örök álom varázsa fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság

s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,

kis aranydarabok szikrái csillagozzák.

(Szabó Lőrinc fordítása)