Csillagfény - Érzelmek...

2010-08-10T17:51:00.004+02:00

AZT AKAROM TUDNI

Nem érdekel, hogy miből élsz.

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,

és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,

hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,

az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,

hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,

és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,

az enyémmel vagy a tiéddel,

hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis

megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,

vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,

hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni

az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,

ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,

az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján

és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni

egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,

fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában

anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,

amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban।

(Oriah Hegyi Álmodó öreg indián szavai)

2010-03-30T11:41:00.003+02:00

Nem az idő és a világ tűnt el aminek valaha lakói voltunk - micsoda tévedés! - belőlünk veszett ki valami fontos dolog.Miként mondjam ezt el egy olyan embernek, aki nem hallja már a hangomat?
Miként mondjam el mikor én sem értem, miért nem tudom megmenteni magunkat, megmenteni az egész életet?
Hiszen magam is menekülni szeretnék, elmenni innen.
Nem akarok itt maradni...nem akarom hallgatni a süket csendet.

2010-03-30T11:30:00.005+02:00

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:

Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden-

Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik

És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,

Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra-

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon

S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,

De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt-

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:

Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

2010-03-30T11:21:00.003+02:00

Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

És csend volna. Nagy csend.

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon

És beolvadnánk lassan, pirosan,

Illatos oltáron égve

A végtelenségbe

(J. A.)

2010-03-24T22:30:00.004+01:00

Túróczy Zoltán: Tanács

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

2009-12-31T21:37:00.009+01:00

Megcélozni a legszebb álmot, kinevetni a világot, gyűjteni a barátságot, mindig szeretni és remélni, így érdemes a Földön élni!

Sikerekben gazdag, szép és nagyon boldog új évet kívánok minden hozzám látogatónak nagyon sok szeretettel!

2009-09-27T16:46:00.004+02:00

"Igen, szép és jó élni ma is. Ha fájdalmas is annyi emberi érték és régi szépség pusztulását látni, az értelmetlen, szükségtelen halál borzalmas pusztítását, a gyűlölet eszeveszett tombolását, ami nem tud enyhülni - reménytelenné válni és kétségbeesni sohasem szabad. Mert nem lehet elpusztítani a Földön a halhatatlan Szépséget és nem lehet elüldözni róla a bujdosó Boldogságot. " /Lázár Mária/

2009-09-27T16:44:00.002+02:00

"Bánat is érhet még, harag is, de borúra derű jön: minden felragyogó napod úgy vedd, mint az utolsót." /Quintus Horatius Flaccus/

2009-09-11T11:34:00.003+02:00

2009-08-15T21:27:00.007+02:00

"Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz."

Vavyan Fable - Varázscsók

2009-08-15T21:12:00.003+02:00

„Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád, de megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem."

Vavyan Fable - Varázscsók

2009-08-11T11:16:00.006+02:00

Nagyfiam 8 éves lett! :)

Anya hite

Hiszek benned, gyermekem,
Hiszem, hogy amit elérhetsz, az a végtelen.
Minden, miért jó szívvel dolgozol,
Majd egykor Téged igazol.
Lépésenként juthatsz el a célig,
Élvezd az utat- az idő sosem késik!
Használd a MOST erejét napjaidon,
S még Te is csodálkozni fogsz magadon!
Dacolva szelekkel és idővel
Megállsz majd hittel és erővel.
S egyszer- talán még láthatom-
Fenn állsz majd a csúcsokon,
S kiáltasz: „Boldog vagyok, mert sikerült,
Minden szép álmom teljesült.”

Ez a torta is az én művem... kisfiamat nem is lehetett mellette szemből lefotózni, mert annyira tetszett neki a torta, hogy folyamatosan nézte. Imád horgászni, ezért kapott tópartos-horgászos tortát. :)

(A torta ötletet itt találtam)

2009-08-11T11:01:00.005+02:00

Mint cicának, nincsenek nagy igényeim, csak annyi

„kérlek szeress”.

…de minden szőrszálamat külön is, ha lehet!

AMIKOR A MACSKÁK URALJÁK A VILÁGOT

Csak úgy mint manapság –
az emberek lesznek a mi szolgáink.

Tilos lesz az állatorvosi vizsgálat.

Az etető tálak mindig csurig lesznek.

A kutyák kicsik lesznek,
így öröm lesz őket kergetni.

Az egerek változatos ízűek lesznek.

A konzerveknek nem lesz teteje

Minden nap 40 órából fog állni,
lehetővé téve a még több alvást.

2009-07-30T08:53:00.003+02:00

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot,

amikor megváltoztathatunk mindent,

ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap

úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt

a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha

a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,

és semmiben sem különbözne a holnaptól.

De aki résen van, az észre fogja venni a

mágikus pillanatot. Bármikor meglephet

minket: reggel, amikor bedugjuk a

kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni

csöndben, és a nap bármelyik percében,

amelyik nem látszik különbözõnek a

többitõl. Mert ez a pillanat létezik, és

ebben a pillanatban a csillagok minden

ereje belénk száll, és segítségükkel

csodákra leszünk képesek.

2009-07-28T17:27:00.004+02:00

Antoine de Saint-Exupery : Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csakerőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

2009-07-28T17:17:00.006+02:00

Elveszett álmok

Hová lett a hitem és a boldogságom?
Miért foszlott szerte minden-minden álom?
Elveszett bizalom, elveszett szerelem,
soha se találom, hiába keresem!
Kesergek folyton és elkerül az álom,
ezen a világon helyem nem találom!

(Forrás: www.hajdumaria.hu)

Egy szép nap...

2009-07-19T20:38:00.018+02:00

Drága kincsemnek ma tartottuk a születésnapját... csodaszép nap volt a mai! :)

~*~

"Ha én írhatnám sorsod könyvét,
szíved, lelked vágyát, életed örömét,
oly széppé írnám,
mint egy tündéri álom,
a legboldogabb Te lennél ezen a világon!"

~*~

A torta az én művem, amire kicsit büszke is vagyok, mert ilyent még sosem csináltam. :) Lánykámnak csillogott a szeme a boldogságtól, a vendégeknek ízlett, szerintem szép is lett... mást nem is kívánhattam volna. :)

(A tortához az ötletet és a receptet itt találtam)

In memoriam...

2009-07-11T18:46:00.004+02:00

Michael Jackson - You are not alone
(magyarul)

Egy újabb nap eltelt.
Még mindig egyedül vagyok.
Miért lett ez belőle,
hogy most nem vagy itt velem?

Soha nem búcsúztál el.
Valaki mondja meg
miért mentél el
és hagytad a lelkem megfagyni?

Minden egyes nap azt
kérdem magamtól:
Szerelmed miért múlt el?
Valami mintha azt suttogná, hogy:

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagy
De Én veled maradok.

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagyunk egymástól
De mindig a szívemben maradsz.
Nem vagy egyedül.

Egyedül…
Miért?...
Egyedül…

Egyik éjszaka
Azt hittem téged hallak sírni
És mintha azt kérdezte volna:
Mikor megyek már és ölellek át?

Hallom az imáidat, a bánatod
Amiket át kell, hogy érezzek.
De először nyújtsd a kezed
Akkor elölről kezdődhetne
Végleg

Minden egyes nap azt
Kérdem magamtól:
Szerelmed miért múlt el?
Valamiért mintha azt
Suttogná hogy:

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagy
De Én veled maradok.

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagyunk egymástól
De mindig a szívemben maradsz.
Nem vagy egyedül

Súgj 3 szót és máris futok hozzád
És tudod, hogy ott leszek.
Ott leszek!

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagy
De én veled maradok.

Nem vagy egyedül
Én itt vagyok veled
Bár távol vagyunk egymástól
De mindig a szívemben
Maradsz
Nem vagy egyedül…

2009-06-07T21:03:00.002+02:00

"Honnan ismerjük fel egymást?
Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messzire nézünk,
jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól,
hogy halhatatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
...Fogjuk meg egymás kezét.
De ha nem sikerül-mert ma ez is nehéz- legalább
tudjunk egymásról a sötétben."

2009-05-26T11:52:00.005+02:00

2009-05-18T19:33:00.004+02:00

B. Radó Lili - Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,

mikor az izzó nap leszáll

s a csillag csillog csak nekem.

Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,

mit rég megúntam s amit szeretnék,

messziről nézem és nyugodtan,

ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,

a szív is békés lesz belül.

Öröm, kétség oly messzi cseng

és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva

mindent végiggondolni újra,

a lélek könnyű, mint a pára

s csend van. Elalszunk nemsokára.

Őri István: A tündérkert virágai - Holdfény

2009-05-17T20:49:00.002+02:00

Őri István: A tündérkert virágai

Láttam egy fénylő alakot, magas hegyek alján sötétlő erdő szélén. Kezeit előre nyújtotta, mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ő. Fény-ruháját könnyű szél lengette, fény-haja hullámzott. Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul várt valamire. Ő is.

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat.

Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével.

Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled.

Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is.

Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel.

Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

2009-05-16T13:37:00.003+02:00

JUHÁSZ GYULA: JEGENYE LELKEM

A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.

Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.

S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:

Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!

2009-05-16T11:50:00.005+02:00

Ne állj zokogva síromnál,

nem vagyok ott.

Nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.

Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.

Én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd oszi eso.

Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,

ott vagyok minden hangban veled,

a csendesen köröző madár szavában,

de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál,

nem vagyok ott.

Nem haltam meg.

/Ismeretlen szerző/

2009-05-15T20:05:00.003+02:00

Halmi Zsolt
Sóhaj

Mindenben benne van.
A tóban, a hóban,
A szóban, a jóban,
A holdban, a sorban,
A múltban, e korban,
a fájdalmas és boldog,
alvó és éber,
ártalmas és végzetes,
csókban a -múlt és jelen-
jövőt tápláló Sóhaj...

2009-05-14T20:20:00.002+02:00

"A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz még
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat
Hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj"

2009-05-14T19:48:00.002+02:00

"Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."
/Fekete István/

2009-05-09T06:39:00.004+02:00

Szent Patrik kódexbeli áldás

Az Úr legyen előtted,

hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,

hogy téged karjába zárjon és megvédjen.

Az Úr legyen mögötted,

hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.

Az Úr legyen alattad,

hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,

hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,

hogy megvédjen, ha mások rád rontanak

Az Úr legyen fölötted,

hogy megáldjon téged.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,

ma, holnap és minden időben.

Ámen.

(IV. század)

2009-04-21T18:41:00.003+02:00

Aki szeret, szeresd!
S öleld meg naponta!

Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.

És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.

Jobbágy Károly

pinyo69@citromail.hu

2009-04-21T18:32:00.005+02:00

Mert Te jó vagy!

Kik bántanak, nem ismernek téged

Nem tudják milyen is az igazi Éned.

Én szeretlek és tudom jó ember vagy,

Mert csak jó lehet az, ki a szívemben van.

Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,

Nem tesznek elég szeretetet bele.

Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,

Csak az utat kell hozzá megkeresni.

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,

Ő lehet a világ legboldogabb lánya.

Lám Én kerestem és tán rátaláltam,

Lehet megleltem a csodát a világban.

Rád leltem, el már nem menekülsz,

Nem kell senki más, csak Te egyedül!

Nevedet kiáltanám, hogy mindenki hallja,

Tudja meg a világ, kinek ölel majd karja.

Mert Te jó vagy, a legjobbak között,

Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!

2009-04-08T14:46:00.006+02:00

Minden kedves hozzám látogatónak, ismerősnek és jó barátnak, szeretettel kívánok békés húsvéti ünnepet!

Kassák Lajos: Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban

Igen, igen, az Ő árnya is visszhangja vagyunk mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.

Nőnap alkalmából...

2009-03-08T08:55:00.003+01:00

2009-03-07T22:56:00.002+01:00

"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.

A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.”

/Tatiosz/

2009-03-07T14:07:00.003+01:00

Assisi Szent Ferenc – Tégy engem békéd eszközévé

Uram,

tégy engem békéd eszközévé.

Hadd vigyem a szeretetet,

ahol a gyűlölet uralkodik,

a megbocsátást oda,

ahol a vétek él.

Hogy egyességre hozzam azokat,

akik széthúzásban élnek,

s az igazságot vigyem oda,

ahol a tévely az úr.

Hadd vigyem a hitet,

hogy szétoszlassam a sötétséget,

s az örömöt vigyem oda,

ahol szenvedés az élet.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,

hanem, hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek,

hanem, hogy megértsek

nem azért, hogy szeressenek,

hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,

mert amikor adunk - kapunk,

amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk - új életre kelünk.

2009-03-07T14:03:00.006+01:00

Feszültség ural.

Összeszorított ökleim,

felvértezve a féktelen,

vad félelemmel,

kérdések ezreit hívják

döntő válaszul.

A kétség áthidal.

Bátortalan, lassult lépteim

elmét átható és kutató,

éles figyelemmel

keresik rémületem síkját.

Sorsom rám borul.

/Aranytk - Amatőr művészek fóruma/

2009-03-07T13:56:00.006+01:00

René Remacle: A Mosoly

A mosoly nem kerül semmibe.

Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.

Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.

Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem olyan szegény, hogy ne érdemelné meg.

A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.

Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni,se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke,ha adják.

Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos,mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.

2009-03-07T13:52:00.007+01:00

“Néha csak azért kell egyedül lennünk,

hogy hiányozzon számunkra valaki,

és ismét szerelmesek lehessünk belé.”

(Andrew Matthews)

2009-03-07T13:49:00.004+01:00

Dsida Jenő : A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, főre, szétmáló göröngyre, -

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,

ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz

csak gyönge, nagyon gyönge.

1924

2009-03-07T13:45:00.002+01:00

Ezt a bejegyzést egyszer régen találtam.
Akkor elmentettem, sajnos nem tudom már, hogy honnan való.
Most rátaláltam és újra könnyeket csalt a szemembe.
Egy állatvédő "tollából" fakadt... szívszorító.

"Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

A szívem kemény és nem tud megbocsájtani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak - legyenek azok gyermekek vagy állatok.

Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül.

Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok.

Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt.
Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá.

2009-03-07T13:22:00.004+01:00

A igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.

Először meg kell érezni a lelkét…

Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.

Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

( Spoli)

2009-03-07T13:08:00.006+01:00

"Hol vannak a régi színek
meleg barnák, bíborok,
gyermekkorunk édes íze,
mesék, álmok, illatok."

2009-03-07T13:03:00.002+01:00

Boldog akarsz lenni?

Akkor kényszerítsd az elmédet,

Hogy szíved lélegzetében éljen.

Ez az egyetlen módja,

Hogy állandóan boldog légy.

/Sri Chinmoy/

Mosolyogjunk!

2009-03-07T08:22:00.005+01:00

Nem szoktam leírni, ami velem történik, leginkább, csak verseket teszek ide fel, vagy számomra érdekes dolgokat, de gondoltam, most ezt az apróka történetet leírom ide.

Tegnap, az egész napos rohanás után épp kiszaladtam egy üzletből, fejemben zúgtak a gondolatok, hogy még merre is kell mennem, mielőtt haza indulok. Odaértem az autómhoz. A mellettem lévő autónál támaszkodott egy férfi. Nézte, ahogy bezúdítom a csomagjaimat a csomagtartóba. Egyszer csak mikor ránéztem azt mondta:
Boldog nő napot! És mosolygott!
Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam erre egy idegentől a mai mosolytalan, szaladó világban. Így hát én is rámosolyogtam és szépen megköszöntem.
Szebb lett a napom. Köszönöm neki!
Talán többet kellene mosolyognunk az idegenekre is...
Talán nem is kellene ennyit rohanni, talán szebb lenne a világ körülöttünk...

2009-03-05T14:22:00.002+01:00

„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét.
Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül.
Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó.
Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést.
Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá.
Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat.
Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.
Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja,
aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot,
aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát,
aki nem ismeri a tűnődés szépségét,
annak sohasem lesz hű macskája.
Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít.

Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Bálint György : A macska naplójából

2009-03-05T14:12:00.001+01:00

CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek

ért éveik során egyaránt szeretik

a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,

melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok s a kéj barátai,

a homály rémeit keresik és a csöndet;

gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,

ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban

nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,

melyeket az örök álom varázsa fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság

s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,

kis aranydarabok szikrái csillagozzák.

(Szabó Lőrinc fordítása)

2009-02-27T13:28:00.003+01:00

Vitó Zoltán: Van úgy az ember...

Van úgy az ember,

hogy 'álmodozni' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,

hogy bár 'szólani' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,

hogy 'bátorságra' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,

'őszinteségre' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,

hogy 'építeni' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,

hogy bár 'szállani' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,

hogy az 'Összhangra' vágyik,

mégsem jut messzebb:

- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:

otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;

sóváran nézi buksi kutyájának

lélek-gyémántként csillogó szemét:

és sírva simogatja

egy őz gidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,

haragra, bosszúra készül előre,

de egy kedves hang csendül, -

és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,

hogy balsorsára készül már előre,

de egy tiszta fény villan, -

s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember

- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;

egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,

és mégis eljut, eljut önmagához,

- kalandos úton - legjobb Önmagához."

2009-02-27T13:19:00.006+01:00

"Az emberek mindannyian testvérek,

és egymást marcangolják;

a vadállatok kevésbé kegyetlenek.

Oroszlán nem háborúzik oroszlánnal,

sem tigris a tigrissel;

csak a más fajtájú állatokra támad;

egyedül az ember teszi meg azt,

bár van esze,

amit az esztelen állatok soha."

(Fénelon)

2009-02-27T13:10:00.003+01:00

AZ ERDŐ FOHÁSZA:

VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!

ÉN VAGYOK tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon

ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,

amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól

és gyümölcsöm oltja szomjadat.

ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,

én vagyok asztalod lapja,

én vagyok az ágy amelyben fekszel

a deszka, amelyből csónakodat építed.

ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája, a koporsód fedele.

NE BÁNTS!

2009-02-27T12:52:00.004+01:00

Régi ír áldás:

Legyen időd a munkára - ez a siker ára.

Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.

Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.

Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.

Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.

Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.

Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.

Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.

Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.

2009-02-25T16:51:00.004+01:00

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem hogy jobb legyek önmagamnál."

(Prisrin)

2009-02-25T16:35:00.004+01:00

„….A nők.

Megfigyelted, milyen óvatos-bizonytalan hangsúllyal ejtik ki a férfiak ezt a szót?

Mintha egy tökéletesen le nem igázott, örökké lázadásra hajlamos, meghódított, de meg nem tört, rebellis néptörzsről beszélnének. S egyáltalán, mit jelent az élet mindennapos élménysorozatában ez a fogalom?

„A nők?...”

Mit várunk tőlük?...

Gyermeket?

Segítséget?

...Békét?

Örömöt?

Mindent?

Semmit?

Pillanatokat?

Az ember csak él, vágyakozik, ismerkedik, szeretkezik, aztán megnősül, megél egy nő társaságában szerelmet, születést és halált, aztán megfordul lábikrák után az utcán, néha tönkremegy egy hajviselet vagy egy száj forró lehelete miatt, pillanatokra úgy érzi, polgári ágyakban vagy mellékutcák szennyes találkaszállóinak törött rugós hencserein, hogy kielégült, néha fellengzősen nagylelkű egy nővel, sírnak és fogadkoznak, hogy most már ők ketten együtt maradnak, segítenek egymásnak és egymáson, egy hegytetőn élnek, vagy a nagyvárosban…

De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét – megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?...

– s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték.

S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak.

S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?...

Mit akartak egymástól?

Csak engedelmeskedtek, egy vak és nagy törvénynek, melynek parancsa a szerelem leheletével újítja örökké a világot, s szüksége van párzó férfiakra és nőkre, hogy a fajta éljen?... Ez minden? S ők közben, szegények, mit is reméltek, személyesen? Mit adtak egymásnak, mit kaptak a másiktól? Milyen titokzatos és félelmes könyvvitel ez… S csakugyan személynek szól az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra testet ölt?

S ez a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit, és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül.”

(Márai Sándor)

2009-02-15T17:45:00.004+01:00

"Ez varázslat.
Ha nincs pislogás, akkor nagy kalandjaid lesznek.

Ha nincs könnyhullatás, akkor hosszú és boldog életed lesz.

Ha nem alszik, olyan emberré válsz, amilyenné válni akarsz."

Koontz, Dean R.

2009-02-15T17:26:00.001+01:00

„Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom? Fenségesen a tó sima tükrén...
És nem menni soha a partra.

A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú.

Tán nevetséges is.

Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít. Egy libára.

Ott kell maradnia a tó tükrén.

Némán, fehéren, fenségesen.

Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni.

Egy életen át, mindhalálig.

Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak. És a dal? Soha...”

/ A hattyú – The Swan című film /

2009-02-15T17:02:00.005+01:00

Ne engedd a madarakat félni,

a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,

almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,

ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,

ösvényeket indákkal benőni.

Bényei József

2009-02-09T08:55:00.005+01:00

„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

2009-02-09T08:51:00.004+01:00

"Ne írj, ha nem lehet,

csak gondolj rám
mindig,
kedveset, szépeket,
sötétet, napfényt,
lépteket
feléd,
felém..

a gondolat elér.."

2009-02-09T08:40:00.003+01:00

Pilinszky János : Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

2009-02-08T13:04:00.003+01:00

„Szemem elől vedd el

a tél-hideg tányért,

etess szerelemmel,

hogy ne legyek árnyék.”

Nagy László: Fagyok jönnek (részlet)

2009-02-08T12:57:00.004+01:00

" Ha a lelked fázik

Tested is melegre vágyik...

Magányos vacogásod egy csésze teába zárod.

Érzed ha fúj a szél.

Morog az idő, majd csendben megáll.

Sóhajod a múlt mélyébe száll.

S ha az ébredő jelen hozzád ér,

Fájdalmad jégveremén olvad a tél..."

(Zed Koby)

2009-02-08T12:46:00.004+01:00

Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,

láttad-e ott, hogy kel fel a nap?

Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,

ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit?

Se nádirigót, se kócsagot,

se a vadrécék kéktükrű szárnyát,

se víz mélyén rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?

Füstje simogatta arcodat,

ha felkel a hold, és a lidércfény

táncol a tündöklő ég alatt?

Láttál-e ezer szárcsafiókát,

úszó fészket a nagy vizeken?

S hallgattad-e ködös hajnalokon

a vándormadár, hogy mit üzen?

És nádi széna volt-e a párnád,

millió béka a muzsikád,

imbolygó bagoly kedves barátod,

nyárson sült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,

este, ha lobban a néma tűz,

s a nádas felett átszáll az álom,

s rádsóhajt lágyan a puha fűz?

Álmod ha őrzi millió nádszál,

és tartja feletted az eget,

neked adja a csillagos békét,

és megsimogatja szívedet.

2009-02-08T09:39:00.004+01:00

Visine Poet ~ Kérdések

Mondd, vártál-e már úgy,

tudtad, hiába vársz,

s mentél-e már úgy,

mindegy volt, merre jársz,

szóltál már visszahívón

tűnő árnyék után,

hagyták már kinyújtott kezed

elengedve, sután,

kérdeztél már tudva azt,

nem felel senki sem,

vártad-e már halk reménnyel

a szép szót: kedvesem...

Kívánta már arcod

zápor verését,

mossa le mindörökre

nem akart könnyeid?

2009-02-07T18:48:00.004+01:00

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

Stephen King

2009-02-06T17:59:00.007+01:00

Paudits Zoltán: A remény

Néha jó, néha vágyom,
néha fáj, néha fázom,
néha bánt, néha szorít,
néha bont, néha szakít,
néha fény, néha árnyék,
néha lét, néha játék.

Néha nem mond semmit sem,
néha ül a mindenen,
néha ördög, néha angyal,
néha megcsal önmagammal.

2009-02-06T17:54:00.002+01:00

Bodnár András - Álmodj

Álmodj boldogan, álmodj szépet

Álmodj igazra váló meséket

Álmodj barátot melletted állót

Álmodj hű társat, de sose válót

Álmodj magadnak igazi otthont

Álmodj bele kivel megosztod

Álmodj táncot mi magasba emel

Álmodj táncost, ki szívednek felel

Álmodj tüzet, lánggal égetőt

Álmodj csókkal perzselő szeretőt

Álmodj utakat, messzi világot

Álmodj szívedbe nyíló virágot

Álmodj szerelmet, tiszta vágyat

Álmodj lesz kivel megosztod ágyad

Álmodj szabadat, láncot megtörve

Álmodj szárnyalást földhöz nem kötve

Álmodj hát jövőt, álmodj szépet

Álmodj igazzá váló meséket.

2009-02-01T20:55:00.012+01:00

Szóljon ez a pár sor az én nagy kedvenceimről...
...az emlékezésről, az emlékeimről, szemem fényéről, gyönyörű szép bársonytalpú hófehér perzsa cicámról, kit nemrég veszítettem el...

"Simogattam és becéztem ezt a puha, érzékeny állatot, mely oly lágy, mint a selyemből szőtt ruha - meleg, gyengéd, érzékeny és veszélyes."
(Guy de Maupassant)

"Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska.
Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel.
A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával.
Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve."

(Ottlik Géza)

Palásti Kovács Zoltán: Macska-álom

A lepedő gyűrött íveit keríti körbe
kis szigetként,
s a hajlékony gyönge gerinc
szelíd gömbbé változtatja a nyurga testet.
A paplan-gubanc életet éli
árva nyüszörgéssel,
mely betölti a szoba csendjét.
Igen, a csendet.
Mert nélküle
a csend is csak dermesztő üresség maradna.

„Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,
hogy a csukott könyv előtted feküdt,
titkok leltára, szépség ábécéje,
de nem nyithattad ki elolvasásra,
mert rajta szunnyadt egy macskakölyök
és sajnáltad az álmát megzavarni?”

(Weöres Sándor)

2009-02-01T20:44:00.003+01:00

Talán

Talán Veled is előfordul,
hogy egy pillanatra

Megállsz

Megfürdeted arcod a fáradt
fényben.
Öreg házat látsz, árnyékát, hulló
levelet,
Megérintesz egy kezet, s akkor
megváltozik a világ;

ha Megállsz.