2009. január 31., szombat


Lengyel Jolán : Nehéz a lét


Sorsod fölött elmerengsz,

mérlegeled, nézed.

Tenni kéne valamit,

de fáradt a kezed.

Hiába az ész szava,

a szív nem enged el,

vállad nyomja gondod,

mit hordozni kell.

Száraz szemmel

húrcolod, ám

súlyos e kereszt,

terhed, ha nehéz is,

bátran viseled.

Lelked felsóhajt,

hiába vár tavaszt,

burokba zártad

a magányodat.




Csernák Endre : Nem várt perceket élni


A megszokott világba beleszoktam félig
hétköznapok láncát unottan csörgetem
járom az utat
eszem a levest
elalszom
s ha a reggel kopogtat szemhéjamon
lelököm magamról a takarót
fogom a szappant
veszem a ruhám
elindulok
minden megy úgy, mint tegnap s előtte
megvan, ami kell ahhoz, hogy legyek
de titokban e félig - megszokott - világban
vágyom élni nem várt perceket.


2009. január 29., csütörtök



hunyd le a szemed


és hagyd hogy megtörténjen


veled a csoda

Fodor Krisztina : Fantasy



„Ahhoz, hogy önmagad legyél - egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más - a legnehezebb csatát kell megvívnod amitcsak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot.”

Edward Estlin Cummings

2009. január 27., kedd


„Van olyan csend,

hová nem hatolnak el a szavak.

Él még az ősi béke,

melyet szívünkben hordozunk,

és el nem veszítünk.”

Középkori Mirákulum



2009. január 10., szombat

2009. január 2., péntek

Valami mindig elmúlik

Valami mindig elmúlik,
talán, hogy helyet adjon másnak,
ha nem így lenne,
egyhelyben topognánk,
ugyan azt a szót ismételgetnénk,
soha nem derülne fény a végtelenre,
Voltak ragyogó, napsütötte pillanataink,
de attól olyan szép,
és attól lesz egyre szebb,
ahogy távolodunk az időben,
hogy megismételhetetlen,
szeretetünk az állandó,
a többi mind változó,
jön, és elmúlik,
változik a szín,
és változnak a szereplők,
de mi vagyunk,
mert a szeretet gyökeret vert a lelkünkben.