Drága Nagymamám emlékére... akinek én oly sokat köszönhetek... gyermekkorom boldog óráit, az esti imákat, a vasárnapi misék meghitt hangulatát, a rengeteg finomságot... és a mérhetetlen szeretetet, amit kaptam tőle. A gyönyörű emlékeket, miket örökké a szívemben őrzök.


Felvidék csillaga

Felvidék csillaga porba hullt

Ezer dalt és verset énekelt

Dobbanva állt meg a szíve

Semmit se vitt a hosszú útra

Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt

Ahogy jött úgy ment el

Csendesen és szelíden merült álomba

Az ég adta az ég vette el

Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék csillaga porba hullt

S Felvidékre mély gyász borult

Nem kondulnak a harangok

A csend hódol így tiszteleg

Felvidék csillaga előtt

Felvidék csillaga porba hullt

Most mindent itt hagyót

Nem húzta le semmi

Tudom ez így volt s mindig így lesz

Isten legszebb csillagai hamar visszatérnek Istenhez

Felvidék csillaga porba hullt

A halál dala most öt hívta

Neki szolt ez a dal

A halál hívta hát mennie kellet

A Földről az égbe a legszebb út

Felvidék csillaga porba hullt

Itt hagyta nekünk lelke egy darabját

Maradt a hangja az éneke és a szellemisége

Maradtak a felvételek róla

Féltve őrzött kincsünk ezek mind

Felvidék csillaga porba hullt

És még egy halál mi újra össze tör

És még egy elvesztett lélek

És még egy lélek ennyi hát a halál

És még egy nap mi nélküle múlik el

Felvidék csillaga porba hullt

Fel támadásáról álmodunk

Még egy kereszt És még egy sír

Még egy könny mi a porba hullt

Arcodon könnyet látsz ez a fájdalmad súlya

Felvidék csillaga porba hullt

Fénytelen szemén örök az álom

A fáradt teste így köszönt el

Itt lenn nem vagyunk boldogok

Hányszor vártuk hogy szabadok legyünk

Felvidék csillaga porba hullt

Nézz le ránk az égnek egy felhőjéről

S mond el nekünk jobb neked ott

Mond el nekünk te ott fenn boldogabb vagy

S mond el nekünk, te ott fenn minket vársz

Felvidék csillaga porba hullt

Mindig jó barát volt de igaz testvérként távozott

Az életben a legnehezebb dolog elengedni őt

Végig nézni ahogy elmegy

S könnyes szívvel mosolyogva engedni el

Felvidék csillaga porba hullt

Mikor a halálból születik egy élet

Mikor sötétben látod az arcát

Mikor arcában látod az arcod

Akkor tudod Ö is ember volt

Felvidék csillaga porba hullt

Mikor a földre világra jött

Mikor keresztet rajzoltak a homlokára

Mikor a sorsát a párkák megírták

Akkor tudtuk egy csillagot küldtek a Földre

Felvidék csillaga porba hullt

Csillag volt egy csillagtalan égbolton

Fénysugár volt egy fekete ország lelkében

Az útja itt a Földön rövid volt

Rövid élet és hosszú harc ez volt az élete

Felvidék csillaga porba hullt

Könnybe borulnak most a szemek

A sír gödör magába fogadta öt

S a beálló csönd is neki tiszteleg

A sírja fölött egy elszakított nép gyászban áll

Felvidék csillaga porba hullt

S nem fájt ennyire a halál

Mind ahogy most fáj nekünk

S nem volt ilyen fájdalmas a kin

Mint amilyent mos érzünk

Felvidék csillaga porba hullt

S a szívünkben a szerettet új lángra gyúlt

Letörtek a közöny vonási arcunkról

S le hullt rólunk a szeretetlenség átka

A halála szívünkbe hozta szeretettet

Felvidék csillaga porba hullt

S most én is óhajtom a halált

Hiába hívom, engem nem visz magával

Pedig én mennék és nem sírnék

Vele mennék ha felvidék csillaga újra éledne

Felvidék csillaga porba hullt

Ne, ne, ne mond hogy az Isten akarta így

Hogy ez volt megírva neki

Ne mond hogy többé vissza nem jön

Oda ahova ment vissza út nincs

Felvidék csillaga porba hullt

Megállítanám a halált

De a szívét a sír mélye bírja

Lenn van lenn a mélybe a fekete föld halom alatt

Vissza többé nem jön

Felvidék csillaga porba hullt

Érezni akarom égő lelkét

Szállni szállni vele a vele a fellegekbe

Érezni akarom a szíve tisztaságnak a tüzét

Melegedni kívánok szíve tisztaságában

Felvidék csillaga porba hullt

Nem tarthatta vissza semmi

Repülni hívta az ég

A fájdalom sebei begyógyulnak lassan

Egyszer találkozunk vele mi még

Felvidék csillaga porba hullt

Találkozunk vele mi még

Fenn az égben egy felhő ölelésében

Oda nem ér a halál hideg keze

Oda nem jut el a világ gonoszsága

Felvidék csillaga porba hullt

Hűvös esős éjszaka, sírodra dőlve sírok

Sirok mert fontos voltál számomra

Szívem fáj a halálod miatt

Szeretném tudni találkozunk mi még

Felvidék csillaga csillag ösvényre lépett

S most ott fenn őseink ölelésében figyel

Ott fenn az égi messzeségben

Ott mindenki ránk vigyáz

Őrzik a lelkekben megbújó reményt.

(november 24.)