Emlékezzünk...

Mindenszentek estéjén az elődök sírjánál összegyűlnek a rokonok,és a halottak üdvéért imádkoznak.A sírokat az emúlás virágaival díszítik.Sötétedésre a temető, gyertyák és mécsesek fényáradatában úszik.

Meghatottság, tisztelet hatja át a lelkeket.

Régi szokás szerint odahaza annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak.Éjjelre kenyeret és bort, vagy más, jelképes ennivalót tettek az asztalra,mert ilyenkor a hagyomány szerint a holtak hazalátogatnak.

Ez a nap a "lelkek emlékezete".

E napon benépesülnek a temetők, s a virággal borított hantokat körülállják a távolra szakadt hozzátartozók is.Hazahívja őket a szülőföld, az ősök, a családtagok sírja.S a sápadt kis gyertyafények körül ima és énekfoszlányok szállnak.

Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom.

A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre fájóan szép sorai:

"Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!"

(Ady: Halottak napján)

Az elmúlás

Nekem felfoghatatlan,
hogy egyik nap még itt van,
még beszél, jár, simogat,
másnap pedig az űr csak, ami marad.

Nekem felfoghatatlan,
hogy született, itt volt, s távozott,
csak az emléke él,
mit maga után hagyott.

De emléke él és élni fog,
míg az én szívem e földön még dobog.
Őrzöm a képét, a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait,
mely bennem él mind a mai napig,
őrzöm a felém közvetített gondolatait,
a nekem elsuttogott szavait.

Mert nem halt meg ő, még mindig él -nekem-
csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.

Halottak napja

Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!