Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
.gif)
1 megjegyzés:
ezt mondja az ÚR, olvashatjuk a Máté 9,9-ben..
Nem kíván tőlünk egyebet Isten, minthogy kövessük Őt. Miért is olyan nehéz ez a mai világban?
Talán túl nagyok az elvárásai, túl sokat követel. Olyan dolgokat kér tőlünk, amiket ha felajánlunk Neki, azt gondoljuk, mekkora veszteség is az számunkra. Adni kell az időnkből, adni kell a türelmünkből, szeretetünkből.Fel kell hagynunk rossz szokásainkkal, negatív tetteinkkel. Nem ölhetünk senkit se, mégcsak gondolatban sem,Mindezek ellenére mégis olyan nehéz követni Istent, és eleget tenni kéréseinek... Sajnos annyira, de annyira képesek vagyunk lekorlátozni önmagunkat, és ragaszkodni azokhoz a kicsinyes dolgokhoz, amikről azt hisszük, gondoljuk, hogy úgy lesz jó nekünk. Egyszerűen rá kéne bízni magunkat Istenre, és engedni, hogy betöltsön! Bármi is álljon előttünk, ne kapkodjunk kézzel-lábbal, hogy én így akarom, én így képzelem el, nekem ez a tervem, ez az ötletem, bla-bla, hanem engedjük, hogy szeressen, átöleljen és vezessen az Isten!!!Azt hiszem, azért van ez így, mert félünk az ismeretlentől. Félünk attól a láthatatlan Istentől és ígéreteitől, amivel boldoggá akar tenni minket. Bár boldogtalanok vagyunk, és tele van az életünk kétségekkel és félelemmel, aggódunk a jövőnk miatt, mit együnk, igyunk, mit vegyünk fel, mit fogunk dolgozni, lesz-e egyáltalán munkánk, hol fogunk lakni, hány autónk lesz, hány gyereket merünk felvállalni, akiket el is tudunk tartani, taníttatni, stb. Mindenfélén jár az agyunk, közben Isten MA csak annyit kérne, hogy bízzuk Rá az életünket, minden lépésünket és kövessük Őt! De mi ragaszkodunk ahhoz, amit megszoktunk, mert biztonságot ad. Bár baromira boldogtalan vagyok, mégis ragaszkodom olyan dolgokhoz vagy emberekhez, akik a biztos pontot jelentik. Mert megtapasztaltam valamit, és jól éreztem benne magam, akkor nem akarom elengedni. Holott Isten valami sokkal jobbat tervez nekem, csak én nem engedem, hogy ide is adja. Pedig kell, hiszen a jó dolgok kellenek, de félek elengedni magam, félek átadni magam annak a gyönyörnek, amit Isten akar nekem adni.
Kövess engem! Miért olyan nehéz az, hogy ott hagyjunk csapot-papot, hátat fordítsunk eddigi életünknek, felhagyjunk minden Istennek nem tetsző cselekedetünkkel és kövessük Őt???
Megjegyzés küldése