Lengyel Jolán : Nehéz a lét

Sorsod fölött elmerengsz,

mérlegeled, nézed.

Tenni kéne valamit,

de fáradt a kezed.

Hiába az ész szava,

a szív nem enged el,

vállad nyomja gondod,

mit hordozni kell.

Száraz szemmel

húrcolod, ám

súlyos e kereszt,

terhed, ha nehéz is,

bátran viseled.

Lelked felsóhajt,

hiába vár tavaszt,

burokba zártad

a magányodat.