AZ ERDŐ FOHÁSZA:

VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!

ÉN VAGYOK tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon

ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,

amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól

és gyümölcsöm oltja szomjadat.

ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,

én vagyok asztalod lapja,

én vagyok az ágy amelyben fekszel

a deszka, amelyből csónakodat építed.

ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája, a koporsód fedele.

NE BÁNTS!