„Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom? Fenségesen a tó sima tükrén...
És nem menni soha a partra.

A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú.

Tán nevetséges is.

Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít. Egy libára.

Ott kell maradnia a tó tükrén.

Némán, fehéren, fenségesen.

Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni.

Egy életen át, mindhalálig.

Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak. És a dal? Soha...”

/ A hattyú – The Swan című film /