Szóljon ez a pár sor az én nagy kedvenceimről...
...az emlékezésről, az emlékeimről, szemem fényéről, gyönyörű szép bársonytalpú hófehér perzsa cicámról, kit nemrég veszítettem el...


"Simogattam és becéztem ezt a puha, érzékeny állatot, mely oly lágy, mint a selyemből szőtt ruha - meleg, gyengéd, érzékeny és veszélyes."
(Guy de Maupassant)


"Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska.
Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel.
A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával.
Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve."

(Ottlik Géza)


Palásti Kovács Zoltán: Macska-álom

A lepedő gyűrött íveit keríti körbe
kis szigetként,
s a hajlékony gyönge gerinc
szelíd gömbbé változtatja a nyurga testet.
A paplan-gubanc életet éli
árva nyüszörgéssel,
mely betölti a szoba csendjét.
Igen, a csendet.
Mert nélküle
a csend is csak dermesztő üresség maradna.


„Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,
hogy a csukott könyv előtted feküdt,
titkok leltára, szépség ábécéje,
de nem nyithattad ki elolvasásra,
mert rajta szunnyadt egy macskakölyök
és sajnáltad az álmát megzavarni?”


(Weöres Sándor)