Váci Mihály - A ledöntött jegenye /1956/

Hazamentem. Talán otthon
anyám - varrta hűs vánkoson,
áldottabb lesz árvult álmon.
Dédapáim derékalján,
nagyanyáim nyoszojáján,
pihés párnáin pihenve
a törött test, lankadt lélek
valahára nyugtot lelhet.

Távolról, toronyirányból
érkeztem, de láttam már jól:
a lehajló láthatárról,
és az egész égaljáról,
a tüll-fátyol tavasz-tájról
hiányzott - ó, hogy hiányzott!
valami, - csaknem kiáltott!
Valami, -az ég szeméből,
mint értelem a szemfényből;
valami a végtelenből,
mit nem fog az értelem föl,
amit a szem nem is számol,
csak halk szívverés hiányol.
Alacsonyabb az égalja,
A láthatár szétszabdalva.
véges lett a végtelenség,
a Messze, mint gyöngy pereg szét.

Valamiből kevesebb van,
valami innen messzebb van.
A rögökből, a mély földből
valamit kitéptek tőből.
az égből csak leheletnyi,
a földből csak talpalatnyi,
- s mégis az ég mily nehéz lett,
s mégis a föld mily kevés lett!
Csak csillagnyi fény aludt el,
csak ásónyom föld porladt el:
mégis sötét lett az égbolt,
s mégis a föld már megindult.
Az ég alján semmi nem hív
mardni, sem tovább menni.
Nem mutat semmi az égre,
nem bíztat emelkedésre.
Nem csal semmi: vándorolni,
sem e földhöz hű maradni.

S akkor az útfordulóban
tarkón ütve tántorodtam.
Homlokommal hullottam le,
arcom széthullt töredezve.
Oszlopokat éreztem csak
akkor fájó rokonomnak.
Csak a rönk, mit vas-ék hasgat,
érzi, ami engem szaggat.
Álltam, mint az oszlop állja
a csapást, ha balta vágja.
Álltam, s mint a görcs a fában,
szívem pattogott kínjában.

Ami elém tárult ottan,
két vállam leszakította;
vállamra hullt az a szálfa,
engem zuhat az halálra.
Nagyapáim jegenyéje
ledöntve az árokszélre!

Fűrész foga rágta tőből,
tönkje sikolt, sír a földből;
gallya szárnya letarolva
sudara feldarabolva.
Ágait a csillagfészkest,
lábbal tördelte sok részeg;
lombja - a nagy ezült - dallam -
sárba hullott - elnémultan;
levelei fénybe mosott
arcára hullott a mocsok.
Teknővájók faragcsálták
holdringató koronáját;
- s csak bámultak rám röhögve,
mikor lehullottam a tönkre,
s tördelt arcomat zokogva
szorítottam a facsonkra.