És mégis kellek Neked...

És mégis kellek Neked

Életem elfér ujjaid között,

mint aprólábú hangya az enyéim között

s mégis kellek Neked…

… de van mikor csak futnék-futnék neki a nagyvilágnak

nekirohanni egy boltíves magánynak

összeesni, szétesni – és nem tudni összetenni

kis kockákból mást tervezni, majd

végső stádiumként bocsánatért menni.

Életem elfér ujjaid között,

mint gyönge jellem saját napjaim között

s mégis kellek Neked…

… pedig van mikor csak padra rogyok s nem mozdulok

evidens módon, érvek nélkül, önmagammal vádaskodok

veszni, elveszni és mindent visszavenni

Isten helyett mást tervezni, majd

homlokra tenni kezet s tenyérbe hajtani fejet.

Életem elfér ujjaid között

mint megannyi hibám a tieid között

s mégis kellek Neked…

… mert van mikor futok s nekirohanok, a pad helyett Rád zuhanok

összetörve, szétesve, kérdőjelekkel szívemben,

s homlok helyett tenyeredbe simul kezem

és mert mást nem tehetek: bölcsességet és önnönmagam ismeretét kérem.

És ha hibát hibára követek is el

én akkor is, mégis kellek Neked…

(Kutyik Angéla)