Ha sírni látod a bohócot

Fájnak az elmúlt idők letűnt királyai
És nehezen hiszem el,
Hogy senki semmit nem követel belőled
S az én volt udvarom csacska hölgyei is
Ugyanúgy fájnak nekem
Hisz mind megannyi tévedésem

Lehet, néha értelmetlenül sírok
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem
És megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed
Legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék

És nehezen múlik el
Ha nekem egyedül kell elűznöm
Hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék
És komolyan is veszem
Látod ezért könnyezem

Lehet, néha értelmetlenül sírok
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem
És megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy ő is tehetetlen

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed
Legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted…

Pierrot