Esőben

Simára koptatott köveken eső kopog
Fűszálak hegyéről könnycsepp csorog
Fák dőlnek előre, majd hátra
Ha rátalálnak a szél ritmusára

Sötét, szürke vattacukor felhők
bodrozódnak, dagadnak tovább.
Pedig már elárasztott mindent
hideg árral ez a délután.

Csapzott hajam arcomra tapad,
mint testemre ingem.
Állok az esőben,
míg megtisztul a szívem.

/Koma/